Én aztán nem vagyok dilinyós...nem fogok agyturkászhoz járni... még visszaél az adataimmal -- hallani úton - útfélen a vélekedést, s mi mást lehetne ez, mint hangadás annak a belső bizonytalanságnak, amely ma a pszichológiát övezi. Bizony, a média i ludas ebben, mert sokszor félrevezető képet mutat a szakmáról, ködösít, zavart kelt. Persze honnan is tudhatná az emberfia, mi vár rá, ha csak a tévéből tájékozódhat? Ott meg olyanokat mond neki Cathrine Tramell, hogy a pszichológia és az irodalom nem más, mint emberek félrevezetésének tudománya.
A valóság természetesen nagyon távol áll mindentől. A pszichológus lelki társ, aki segíthet az embereknek átlátni az életüket, meglátni, hogy lehet kitörni a labirintusból, amelybe kételyeik, rossz döntéseik elvezették őket. A pszichológus szakember, aki segít. Nem oldja meg az ember helyett a problémát. Az Ember amúgy sem egy eldugult lefolyó, hogy olyan könnyen meg lehessen javítani. Nem. Egyik kedvenc íróm, Coelho így ír arról az érzésvilágról, amelyet a jó pszichológus is képvisel:
"Azért jöttem a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem (...), hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül ezért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem."
Persze a pszichológus több is ennél egy kicsivel... képzéseim során én is számos skillel gazdagodtam, jól rá tudok hangolódni az emberekre. A speciális technikák is, amelyeket megtanultam alkalmazni, abban segítenek, hogy közelebb juthassak az Emberekhez, hogy hatékonyabban meg tudjam oldani a gondjaikat.
Mert az tudnivaló, hogy gondjai mindenkinek vannak. Hogy egy példával éljek: a szivárvány látásához hozzátartozik az eső is. Midnannyiunk életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek és egyáltalában nem szégyen az, ha ilyen hullámvölgyben olyan segítő kéz után nyúlunk, aki valóban képes minket szakszerűen átsegíteni életünk problémáin.
