Gyűjtöttem pár gondolatot a rosszkedv, a pesszimizmus ellen, fogadjátok őket szeretettel. Szerintem mind megfontolandóak:
„A boldogságot pedig egy homokszemben is meg lehet találni. (...) Csak kevés ember megy azon az úton, amely számára ki lett jelölve, amely a személyes történet és boldogság útja. A többiek számára a világ rémisztőnek tűnik, és ezért valóban rémisztő lesz. A szív azután egyre halkabban szól, de sosem némul el teljesen.” (Coelho)
„Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.” (Müller Péter)
„Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.” (Márai Sándor)
„A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék.” (Saint-Exupéry)
„Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: "Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?" És a mester azt felelte: "Abból, hogy élsz." (Müller Péter)
Érdemes ezek bármelyikét megszívlelni! Munkám során én is sokszor azzal találkozom, hogy ha az ilyen mondásokba egy kicsit belegondolnának az emberek, ha mindezt egy kicsit szem előtt tartanák és tudnának örülni a naplementének meg az úton ezernyi színben pompázó lepkék látványának, ha meglátnák ezeket az apró csodákat, nos, akkor máris könnyebb volna az életük. Ne feledjünk el élni!
