pszichós témák

Játsszunk egy kicsit!

Párbaj – kinek mi jut eszébe erről a szóról? Vagy pszichológusosan fogalmazva: ki mire asszociál, amikor meghallja a párbaj szót?

Vajon zsakettes urak jelennek meg, akik szívük hölgye miatt, netán egy becsületsértési ügyből kifolyóan fegyvert ragadnak? Nos, közel járunk. A párbajról nekem ugyanis a párkapcsolati problémák jutnak eszembe, ez a poszt erről fog szólni. A pár bajairól.

 Egy párnak ugyanis nagyon sok gondja lehet, olyan sok, hogy annak felsorolására kevés volna ez a blog. Gondolom ezzel nem árultam el nagy titkot. Hány dal, hány színdarab szól a szerelemről, és arról a fonák helyzetről, ami azután jelentkezik, hogy a rózsaszínű köd már elszállt. Azt gondolom azonban, hogy ez a sokszínűség csak a felszín.

Amerikai kutatások mind azt bizonyították ugyanis, hogy a párkapcsolati problémák nagy része abból ered, hogy a felek nem őszinték. Nem őszinték egymáshoz, de ami a legnagyobb baj, nem őszinték még önmagukhoz sem. Ez nagyon sok probléma kútfeje lehet.

A problémát már azonosítottunk: őszintétlenség. Vajon hogyan tovább? Hogyan lehet megszüntetni akár az önmagunkkal kapcsolatos őszintétlenséget?

A pszichológia erre is tudja a választ. Önismeret a kulcs. Ismerd meg önmagad – ez állt már a delphoi jósdában is, tehát évezredes bölcsességről van szó. Ha valami dolog ennyi évszázadot átvészelt, azt érdemes megszívlelni. Mert ha van önismeretünk, akkor nem hazudhatunk magunknak, következésképp másoknak sem. Tehát így nagyon sok problémát kiküszöbölhetünk az életünkből.

Természetesen ez egy általános leírás, csak támpontokat ad, melyek a sötétségben világítanak. A pszichológia konkrét megoldást is tud, de ahhoz konkrét helyzetek kellenek. Én itt most általánosságban írtam, de azt gondolom ez is nagyon fontos, mivel ha ismeretet kapunk, akkor akár már attól is javulhat a rálátásunk az életünkre. Párkapcsolati témával a továbbiakban is jelentkezni fogok, de nemcsak erről lesz szó, hanem sok minden másról is. A közeljövőben például tervezem, hogy írok a matematikáról. És ez nem vicc. (Nem úgy, mint a bevezetőm!)

Addig is, míg nem találkozunk, egy zárógondolat, amely nem csak párkapcsolati témában jöhet jól: „Jól csak a szívével lát az ember.”

Gyűjtöttem pár gondolatot a rosszkedv, a pesszimizmus ellen, fogadjátok őket szeretettel. Szerintem mind megfontolandóak:

„A boldogságot pedig egy homokszemben is meg lehet találni. (...) Csak kevés ember megy azon az úton, amely számára ki lett jelölve, amely a személyes történet és boldogság útja. A többiek számára a világ rémisztőnek tűnik, és ezért valóban rémisztő lesz. A szív azután egyre halkabban szól, de sosem némul el teljesen.” (Coelho)

„Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.” (Müller Péter)

„Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.” (Márai Sándor)

„A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék.” (Saint-Exupéry)

„Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: "Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?" És a mester azt felelte: "Abból, hogy élsz." (Müller Péter)

 Érdemes ezek bármelyikét megszívlelni! Munkám során én is sokszor azzal találkozom, hogy ha az ilyen mondásokba egy kicsit belegondolnának az emberek, ha mindezt egy kicsit szem előtt tartanák és tudnának örülni a naplementének meg az úton ezernyi színben pompázó lepkék látványának, ha meglátnák ezeket az apró csodákat, nos, akkor máris könnyebb volna az életük. Ne feledjünk el élni!

Én aztán nem vagyok dilinyós...nem fogok agyturkászhoz járni... még visszaél az adataimmal -- hallani úton - útfélen a vélekedést, s mi mást lehetne ez, mint hangadás annak a belső bizonytalanságnak, amely ma a pszichológiát övezi. Bizony, a média i ludas ebben, mert sokszor félrevezető képet mutat a szakmáról, ködösít, zavart kelt. Persze honnan is tudhatná az emberfia, mi vár rá, ha csak a tévéből tájékozódhat? Ott meg olyanokat mond neki Cathrine Tramell, hogy a pszichológia és az irodalom nem más, mint emberek félrevezetésének tudománya.

A valóság természetesen nagyon távol áll mindentől. A pszichológus lelki társ, aki segíthet az embereknek átlátni az életüket, meglátni, hogy lehet kitörni a labirintusból, amelybe kételyeik, rossz döntéseik elvezették őket. A pszichológus szakember, aki segít. Nem oldja meg az ember helyett a problémát. Az Ember amúgy sem egy eldugult lefolyó, hogy olyan könnyen meg lehessen javítani. Nem. Egyik kedvenc íróm, Coelho így ír arról az érzésvilágról, amelyet a jó pszichológus is képvisel:

"Azért jöttem a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem (...), hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül ezért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem."

Persze a pszichológus több is ennél egy kicsivel... képzéseim során én is számos skillel  gazdagodtam, jól rá tudok hangolódni az emberekre. A speciális technikák is, amelyeket megtanultam alkalmazni, abban segítenek, hogy közelebb juthassak az Emberekhez, hogy hatékonyabban meg tudjam oldani a gondjaikat.

Mert az tudnivaló, hogy gondjai mindenkinek vannak. Hogy egy példával éljek: a szivárvány látásához hozzátartozik az eső is. Midnannyiunk életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek és egyáltalában nem szégyen az, ha ilyen hullámvölgyben olyan segítő kéz után nyúlunk, aki valóban képes minket szakszerűen átsegíteni életünk problémáin.

Üdvözlöm az erre tévedőt!

Minden blog úgy kezdődik, hogy a szerzője bemutatkozik, elmondja a céljait. Ez fontos az író - olvasó bizalmi kapcsolat alapjainak lerakása szempontjából. De fontos a bizalom pszichológus és kliens között is. Ugyanis én nemcsak blogíró vagyok, hanem pszichológus is.

Magyarország egyik legjobb egyetemén tanultam, kiváló analitikus szakemberektől. A tanulás mellett önkénteskedtem (Felsőzsolcán cicákat mentettem, emellett egy gyermekotthonnak is munkatársa voltam) és természetesen tovább képeztem magam. 200 órás önismeretet szereztem pszichodrámából, tanultam művészetterápiát, grafológiát és buddhista relaxációt is. Érdekel és lenyűgöz a keleti filozófia, különösen a dalai láma és Müller Péter tanításai. Vallom, hogy csak sokoldalú - sokirányú képzettség birtokában közelíthetünk affelé a hallatlanul komplex jelenség felé, amelyet úgy nevezünk: Ember.

Alapvetően életvidám, nyitott, toleráns emberként jellemezném magam, aki képes a másik meghallgatására. Blogomat azért hoztam létre, hogy népszerűsítsem a pszichológiát, amellyel szemben Magyarországon még ma is sajnos nagyon sok tévhit társul. A pszichológia csodálatos tudomány, amely segít a fejlődésben, a belső értékek megtalálásában. Hogy hogyan értem ezt, arra itt egy történet, mely nagyon jól kifejezi a személyes filozófiám:

"Egy koldus ült az út mentén több mint 30 éven át. Arra ment egy idegen.
— Adna egy kis aprópénzt?—motyogta a koldus, és gépiesen tartotta oda a kalapját.
— Nincs mit adnom—felelte az idegen. Aztán megkérdezte: - Min ülsz?
– Ó, ez csak egy régi láda. Amióta az eszemet tudom ezen ücsörgök itt.
— Belenéztél már valaha is abba a ládába?
— Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi.
— Nézz csak bele!
A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.
Én vagyok az idegen akinek nincs mit adnia, és aki azt sürgeti nézd meg, mi van belül. Ám ne valamilyen ládába nézz bele! A kincs még közelebb van hozzád: önmagadban!"

Tehát a következőkben várhatóak lesznek bejegyzések, amelyek érdekes pszichológiai témákról fognak szólni illetve lehet majd hozzám kérdéseket intézni.